Izzasztókunyhó
Tudtad, hogy a szauna őse nem más, mint az izzasztó kunyhó, amelyen akár napjainkban is lehetőséged van részt venni?
Az izzasztókunyhó szertartásról....
Az izzasztókunyhó nemcsak azok számára ajánlott, akik szeretnék letenni a régmúlt dolgait, hanem azok részére is, akik elvágyódnak a mindennapok zajos és rohanó világából, hogy visszataláljanak a természethez és önmagukhoz. Ha vannak belső félelmeid, melyek megakadályozzák, hogy igazán boldogan éld az életed, a kunyhó lehetőséget ad mindezek feloldására, hogy a múltad lezárva új életet kezdhess. A kunyhóban való együtt izzadásnak különleges varázsa van. Ahhoz, hogy felfedezhesd belső önvalód és meghalld belső csönded üzenetét, egyes egyedül kell lenned, álarcok nélkül őszintén. Minden érzékszervünk a külső világra irányul, kifelé figyel. Egyetlen érzékszervünk sem irányul befelé. Mikor az izzasztókunyhó forró sötétségében minden érzékszerv leáll, egyszerre bent vagyunk. A külvilág megszűnik létezni.
A kunyhó anyaméhszerű kialakítása biztonságos meleggel vesz körül, amiben elengedhetjük magunkat, mégis kihívást jelent a kényelmetlennek tűnő testhelyzettel és a fojtogató meleggel való küzdelem. Ahhoz, hogy leküzdjük a körülmények korlátozását, felül kell emelkednünk a fizikai nehézségeken, és lelki-szellemi érzékszerveinknek kell átadnunk az irányítást. Tudatunk átlépi hétköznapi határait, fel kell ismernünk, hogy valójában egyedül vagyunk és meg kell barátkoznunk a helyzettel.
A kunyhózást tűz körüli közös körtánc előzi meg, amely nemcsak jó hangulatot teremt, de segít a kunyhózásra való ráhangolódásban is. Maga a szertartás több körből áll. Minden kör elején a kunyhóvezető jelöli ki azokat a személyeket, akik az éppen aktuális szertartásban részt vesznek. A kunyhóban tartózkodás idejét az önismereti munka üteme szabja meg, melynek időtartama változó, de akár több, mint egy órás is lehet. Ám senkinek sem kell félni tőle, a cél nem a végkimerülés, és a rendszeres szellőztetéssel elegendő oxigénhez jutunk. A forróság sem öncélú, sem nem kényeztető jellegű, belső utunkon segít minket a kunyhóban énekelt dalokkal együtt. Miközben ugyanis legyőzzük a természet erőit, egyre beljebb haladunk középpontunk felé.